Stresszhatások és idegrendszer

Hüllő őseink stresszválasza a külső veszélyekre egy tetszhalott állapot előidézése volt. Később, ahogy elkezdtünk átalakulni emlősökké ez már nem tűnt megfelelő taktikának és kifejlődött az ezt felülíró szimpatikus idegrendszer. Ezáltal képesek lettünk megküzdeni az elénk került veszélyekkel, vagy ha ez nem volt opció, akkor elmenekülni előle. Ebben az állapotban viszont nem tudtunk sok időt eltölteni, így a hüllői paraszimpatikus idegrendszer egy nyúlványa myelinhüvelyt kapott, ami ezáltal azt a feladatot kapta, hogy fékként kordában tartsa a szimpatikus idegrendszert, hogy csak veszély esetén lépjen működésbe (több infóért: Stephen Porges – Polivagális elmélet).

Mai életünkben viszont sikerült olyan környezetet kialakítanunk, ami minket állandó túlélőmódba helyez. Egy folyamatos szimpatikus idegrendszerben töltött élet viszont, bármennyire is jó érzéssel tud eltölteni minket, hogy meg tudunk küzdeni lehetetlennek tűnő feladatokkal is, negatívumokat is hordoz magában. Elnyomott immunrendszer, kikapcsolt emésztés, kapcsolódásra, szocializálódásra való képtelenség. Az igazi probléma akkor kezdődik, ha képtelenek vagyunk egy ilyen állapotból visszakerülni egy aktív paraszimpatikus módba, ahol az előbb említett állapotok (emésztés, megnyugvás, regeneráció, kapcsolódás) aktivizálódnak.

Szorongás, depresszió

Egy ilyen krónikus szimpatikus állapot egyenesen vezethet nem kívánt kirohanásokhoz, szorongáshoz, kiégéshez és depresszióhoz is. Korunk népbetegségei diagnosztizáltan vagy sokszor anélkül keserítik meg mindennapjainkat. Megoldás enyhébb esetekben a tudatosság és a filogenetikus hierarchiára épített mozgás, szükség esetén pedig a célzott mozgás mellett pszichológusi segítséggel lehet oldani a feszültségeket. A két módszer kéz a kézben együtt dolgozva lehetővé teszi a kiegyensúlyozott, boldog életet.

Saját tapasztalatok

A versenysport abbahagyása után még hosszú ideig nem tudtam egészséges kapcsolatot felépíteni a testmozgással. Életfilozófiámmá vált a „ha csinálsz valamit azt csináld 100%-osan, vagy ne csináld egyáltalán”. Ez a mentalitás viszont legtöbbször kiégést és sok szenvedést vont maga után. Hosszú idő kellett, amíg újra fel tudtam fedezni a mozgás örömét. Ezen kívül gyerekkori traumáim feldolgozásában is nagyrészt a filogenetikus hierarchia mentén felépített edzések segítettek.

Testünkben tárolt emlékek

Test és lélek kéz a kézben jár, összefüggenek. Eddig ezt tapasztalati úton bizonyították, jógában és más holisztikus módszerekben használták. A filogenetikus hierarchia alapján végzett edzésekben megfigyelhető, hogy bizonyos területeken bizonyos mentális vagy érzelmi blokkok tárolódnak, melyek aktív és célzott kimozgatásával nem csak az izom oldódik, de a blokk háttere is felszínre kerül, és az edzés után tudatosan, akár szakmai segítséggel lehet foglalkozni és feloldani az emléket, beragadt reakciót, fájdalmat. 

Megoldási lehetőségek

A krónikus szimpatikus állapot annak a ténynek köszönhető, hogy a szimpatikus idegrendszerünk arra hivatott felkészíteni őseinket, hogy megküzdjenek egy életükre törő medvével, vagy elmeneküljenek előle. A mai világunkban viszont azt közöljük a testünkkel, hogy a medve bármelyik pillanatban előugorhat a bokor mögül, viszont a harc, illetve a menekülés fizikai aktusa sosem valósul meg. Az edzések alatt pontosan ezeket a felgyülemlett energiákat égetjük el, hogy a test és az elme megnyugodva térhessen vissza egy szociális, regenerációra képes állapotba. (lásd még filogenetikus hierarchia)

Ti mondtátok

"Nem elengedtem, hanem eltűnt"

“Az első filogenetikus hierarchiában végzett edzésem után észrevettem a jóleső ürességet belül. A feszültséget nem elengedtem, hanem egyszerűen eltűnt. ”
 

— B.A.

Helyszín:

R-med Performance Lab
1012 Budapest, Márvány utca 17.

Bejelentkezés:

marci@njoylife.hu