Érzelmek nélkül nincs fejlődés

Mai világunkban sok helyen hasonlítanak minket még mindig gépekhez. Ebből a szemléletből kiindulva érthető, ha istenítik azokat, akik érzelmeiket „félretéve” tudnak előre törtetni az életben, nem engedve, hogy azok hátráltassák őket bármilyen módon is.

Viszont hatalmas különbség van az érzelemmentes lét és a tudatos érzelmi intelligencia között. Én is beleestem ennek a csapdájába a síkarrierem alatt és nemhogy belecsúsztam, de egy tudatos döntésként még el is nyomtam minden érzelmet magamban, hogy a fejlődésre tudjak koncentrálni. Ennek az lett a vége, hogy egy olaszországi edzőtábor alkalmával addig toltam a testemet, amíg az egyértelműen megadta magát egy dupla fáradásos törés formájában. Addig toltam egy óriás edzés alkalmával a cipőm nyelvét (később kiderült, hogy ez magában hibás technika volt tőlem), hogy fájdalom konkrétan kisütötte az idegpályákat a lábaim és az agyam között, annak ellenére, hogy be voltam fájdalom csillapítózva és érzéstelenítésig lidokainoztam a bőrfelületet a lábszáramon. Eddig kellett elmennem, hogy rájöjjek, valami nincs rendben és 3 hónap kényszerpihenőre menjek.

Mindenesetre egészen pár évvel ezelőttig kellett várnom, hogy elkezdjek befelé reflektálni és megindítani egy belső regenerálódást, hogy újra legyenek érzelmeim, amik, újabban megtanultam, a körülöttünk lévő világ iránytűi. Ezeken keresztül tanulunk, kapcsolódunk, tervezünk, tapasztalunk. Ha nincsenek meg a belső feszültségek és felszabaduló energiák, akkor nem lesz miből fejlődni. Oly sokszor átkozza el a társadalmunk a frusztrálódást, az idegességet, mint valami érzelmi gyengeséget. Az igazság az, hogy ezek azok az érzések, amin keresztül halad előre az emberi fejlődés.

Volt már veled olyan, hogy elhatároztad, hogy elolvasol valamit, elkezdted és a tested egyből ráfeküdt az unalom gombra? Ásítozol, mocorogsz ideoda és pár perc múlva vagy az instát pörgeted vagy nyúlsz a távirányítóért. Ez az első szint. A tested ilyenkor finoman védekezik az ellen, hogy újat tanulj. Mert, ha újat tanulsz az azt jelenti, hogy változni fog a világképed és az tuti, hogy az énképednek is idomulnia kell majd ehhez az új felálláshoz. Azt pedig nem szereti az egód. Minden, ami változást hozhat az konkrét és egyenes életveszélyt jelent az aktuális ÉN képednek. És mindent megtesz, hogy ez így is maradjon. A kezdeti unalom küszöbökön átbukdácsolva jön a frusztráció. „Nem megy ez nekem!”, „Semmi értelme!” és hasonló kísérő gondolatok társaságában. Viszont én eldöntöttem, hogy változni fogok így megyek tovább és ekkor lesz igazán kemény az ellenállás. Amikor már addig fajul ez a belső feszültség, hogy düh formát ölt, akkor tudd, hogy egy lépésre vagy a kívánt állapottól. Használd ezt az átalakult belső energiaforrást, hogy elérd a céljaidat. Ezeket a címkéket, hogy frusztráció és düh és unalom csak mi tettük ezekre az érzésekre, de 1. ez mindenkinek mást jelent, 2. ezek energiák, amik bennünk generálódnak okkal és ha megértjük a működésüket, akkor azzá formáljuk őket, amivé csak akarjuk.

Ezért tartom fontosnak, hogy mindenki foglalkozzon önmaga megismerésével. Az, aki meg tudja érteni az elméjének és a testének a jeleit, az lesz csak képes testileg és szellemileg is elmozdítani a középpontját az általa kitűzött úton.